Isten nem az, akinek gondolod

by

Mark Mallett

Fiatalként sok éven át küzdöttem a lelkiismeretességgel. Valamiért kételkedtem abban, hogy Isten szeret engem… hacsak nem voltam tökéletes. A gyónás kevésbé vált a megtérés pillanatává, sokkal inkább módja annak, hogy elfogadhatóbbá tegyem magam a Mennyei Atya számára. Azt a gondolatot, hogy úgy tudna szeretni, ahogy vagyok, nagyon-nagyon nehezen fogadtam el. Az olyan szentírások, mint „Legyetek tökéletesek, ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes”,^[1]Matt 5: 48 vagy „Légy szent, mert én szent vagyok”^[2]1 Pet 1: 16 csak arra szolgált, hogy még rosszabbul érezzem magam. Nem vagyok tökéletes. nem vagyok szent. Ezért bizonyára nem tetszik Istennek. 

Éppen ellenkezőleg, ami Istennek nem tetszik, az a jóságába vetett bizalom hiánya. Szent Pál írta:

Hit nélkül lehetetlen tetszeni neki, mert aki Istenhez közeledik, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. (Zsid 11: 6)

Jézus azt mondta Szent Faustinának:

Az irgalom lángjai égetnek engem - kiabálva, hogy költeni kell; Folyamatosan ki akarom önteni őket a lelkekre; a lelkek csak nem akarnak hinni az én jóságomban.  - Jézus Szent Faustinának, Isteni irgalmasság a lelkemben, Napló, n. 177

A hit nem olyan intellektuális gyakorlat, amellyel az ember egyszerűen elismeri Isten létezését. Még az ördög is hisz Istenben, aki aligha örül a Sátánnak. A hit inkább egy gyermeki bizalom és engedelmesség Isten jóságának és üdvösségi tervének. Ezt a hitet egyszerűen a szeretet növeli és kiszélesíti… ahogyan egy fia vagy lánya szereti a papáját. És ezért, ha az Istenbe vetett hitünk tökéletlen, akkor azt a vágyunk, vagyis az Isten viszonzásul való szeretetére tett erőfeszítéseink hordozzák. 

…a szeretet a bűnök sokaságát takarja el. (1 Pet 4: 8)

De mi a helyzet a bűnnel? Isten nem gyűlöli a bűnt? Igen, teljesen és fenntartás nélkül. De ez nem azt jelenti, hogy gyűlöli a bűnöst. Inkább Isten éppen azért gyűlöli a bűnt, mert eltorzítja teremtését. A bűn eltorzítja Isten képét, amelyben teremtettünk, és nyomorúságot, szomorúságot és levertséget jelent az emberi faj számára. Ezt nem kell mondanom. Mindketten ismerjük a bűn hatásait az életünkben, hogy tudjuk, hogy ez igaz. Ezért adja Isten nekünk parancsolatait, isteni törvényeit és követeléseit: Isteni Akaratában és azzal összhangban találja meg az emberi lélek nyugalmát és békéjét. Azt hiszem, ezek a kedvenc szavaim II. Szent János Páltól:

Jézus igényes, mert őszinte boldogságunkat kívánja.  - II. JOHN PAUL PÁPA, az Ifjúság Világnapjának Üzenete 2005-re, Vatikán, 27. augusztus 2004., Zenit

Valójában jó érzés feláldozni, fegyelmezettnek lenni, elutasítani a káros dolgokat. Méltóságteljesnek érezzük magunkat, amikor ezt tesszük, és ez azért van, mert annak felelünk meg, akiknek valójában létrejöttünk. És Isten nem azért alkotta a csodálatos dolgokat a teremtésben, hogy ne élvezzük azokat. A szőlő gyümölcse, finom ételek, házastársi kapcsolat, a természet illata, a víz tisztasága, a naplemente vászna… mindez Isten mondása, – Ezekre az árukra teremttelek. Csak ha visszaélünk ezekkel a dolgokkal, akkor válnak méreggé a léleknek. Még a túl sok víz ivása is halált okozhat, vagy a túl gyors levegő belélegzése ájulást okozhat. Tehát hasznos tudni, hogy nem szabad bűntudatot érezned amiatt, hogy élvezed az életet és az alkotást. És mégis, ha bukott természetünk bizonyos dolgokkal küszködik, akkor néha jobb, ha ezeket a javakat félretesszük az Istennel való barátság békéjének és harmóniájának magasabb rendű javára. 

És ha már az Istennel való barátságról beszélünk, az egyik leggyógyítóbb igeszakasz, amit a Katekizmusban olvastam (egy rész, amely ajándék a lelkiismereteseknek), a bocsánatos bűnről szóló tanítás. Elmentél valaha a gyónáshoz, hazajöttél, és elvesztetted a türelmedet, vagy szinte gondolkodás nélkül beleestél egy régi szokásba? A Sátán ott van (ugye) azt mondja: „Ó, most már nem vagy tiszta, nem tiszta, nem vagy többé szent. Megint felrobbantottad, te bűnös…” De íme, amit a Katekizmus mondja: míg a bocsánatos bűn gyengíti a szeretetet és a lélek erejét…

…a könnyelmű bűn nem töri meg az Istennel kötött szövetséget. Isten kegyelmével ez emberileg jóvátehető. „A bocsánatos bűn nem fosztja meg a bűnöst a megszentelő kegyelemtől, az Istennel való barátságtól, a szeretettől és következésképpen az örök boldogságtól.” - A katolikus egyház katekizmusa, n. 1863.

Milyen boldog voltam, amikor azt olvastam, hogy Isten még mindig a barátom, bár túl sok csokit ettem, vagy elment a hidegvérem. Persze Ő szomorú értem, mert még mindig látja, hogy rabszolga vagyok. 

Ámen, ámen, mondom nektek, mindenki, aki bűnt követ el, a bűn rabszolgája. (John 8: 34)

De akkor Jézus éppen a gyengéket és a bűnösöket jött megszabadítani:

A bűnös, aki teljes nélkülözést érez mindaztól, ami szent, tiszta és ünnepélyes a bűn miatt, a bűnös, aki saját szemében teljes sötétségben van, elvált az üdvösség reményétől, az élet világosságától és a bűntől. a szentek közössége, ő maga a barát, akit Jézus meghívott vacsorázni, akit kértek a sövények mögül, akit társának kért az esküvőjén és Isten örököse ... Aki szegény, éhes, bűnös, elesett vagy tudatlan Krisztus vendége. - Matthew a szegény, A szeretet közössége, p.93

Az ilyenekre maga Jézus mondja:

Ó, sötétségbe merült lélek, ne ess kétségbe. Még nincs minden elveszve. Jöjjön és bízzon meg Istenében, aki szeretet és irgalmasság ... Semmilyen lélek ne féljen közeledni Hozzám, annak ellenére, hogy a bűnei olyan skarlátvörösek ... Még a legnagyobb bűnösöt sem tudom megbüntetni, ha az együttérzésemhez fordul, hanem ellenkezőleg, felfoghatatlan és kifürkészhetetlen irgalmamban igazolom őt. - Jézus Szent Faustinának, Isteni irgalmasság a lelkemben, Napló, n. 1486, 699, 1146

Befejezésül, azoknak, akik nagyon nehezen gondolják, hogy Jézus szerethet valakit, mint te, alul van egy dal, amit kifejezetten neked írtam. De először Jézus saját szavaival élve így tekint erre a szegény, bukott emberiségre – most is…

Nem akarom megbüntetni a fájdalmas emberiséget, de meg akarom gyógyítani, könyörületes szívemre nyomva. Büntetést használok, amikor ők maguk erőltenek engem; A kezem nem szívesen fogja meg az igazságosság kardját. Az igazságosság napja előtt elküldöm az irgalom napját.  - Jézus Szent Faustinának, Isteni irgalmasság a lelkemben, Napló, n. 1588

Szomorú vagyok, amikor azt gondolják, hogy szigorú vagyok, és hogy jobban használom az igazságosságot, mint az irgalmasságot. Úgy vannak Velem, mintha minden egyes dologban megütném őket. Ó, milyen gyalázatosnak érzem magam ezek miatt! Valójában ez arra készteti őket, hogy kellő távolságban maradjanak Tőlem, és aki távol van, az nem tudja befogadni Szeretetem teljes összeolvadását. És bár ők azok, akik nem szeretnek Engem, azt gondolják, hogy én súlyos vagyok, és szinte félelmet keltő lény; míg ha csak egy pillantást vetnek az életemre, csak azt veszik észre, hogy egyetlen igazságtételt követtem el – amikor Atyám házának védelmében fogtam a köteleket, és jobbra-balra pattintottam, hogy űzd ki a trágárokat. A többi csak irgalom volt: Irgalmasság Fogantatásom, Születésem, Szavaim, Mûveim, Lépteim, Vér, amit ontottam, Fájdalmaim – bennem minden Irgalmas Szeretet volt. Mégis félnek Tőlem, miközben önmagukat jobban kellene félniük, mint Tőlem. – Jézus Isten szolgájának, Luisa Piccarretának, 9. június 1922.; Kötet 14